Magyar nép, nemzeti oldalon az egyik közismert és sokak által nagyra becsült művészettörténész[1] előadásában, valamint egy vele készített interjú során ismételten elhangzott az a gondolat, hogy a názáreti Jézus az izraeliták számára Messiás, nekünk és minden más nemzet fiai számára viszont egyetemes Megváltó. Messiást csak a zsidó nép várt, ez csak rájuk vonatkozik, de ők nem vártak egyetemes megváltót. Nagyjából ez a gondolat lényege, ami elhangzott, amennyiben jól értem az előadó mondanivalójának, üzenetének ezt a részét.

Ebben az írásomban arra vállalkozom, hogy egyedül a Szentírás és a józan ész megfontolása alapján helyes választ adjak arra, hogy az egykori választott nép fiai ténylegesen csak messiást vártak-e, vagy megváltót is, és hogy a messiás és a megváltó fogalma milyen kapcsolatban áll egymással a Biblia szerint.

1. Mit jelent a messiás kifejezés?

Az előbb említett előadónak igaza van abban, hogy csak a zsidó nép várta a messiást, hiszen a messiás héber szó, azt jelenti, hogy „Isten Lelkétől felkent szabadító”. Ez görögre fordítva Krisztos, magyarul pedig Krisztus jelentéssel került be az Újszövetségbe a názáreti Jézus nevéhez kapcsolódóan. Másrészt az Ószövetségben több messiási jövendölést is találunk, amiről látni fogjuk, hogy ezek elsősorban megváltóra vonatkozó kijelentések. Tehát az egykori választott nép körében hangzottak el, és lettek írásba foglalva az Isten Fia megtestesülése előtti évszázadokban.

2. Milyen messiást, szabadítót vártak a zsidók, és ezzel szemben mi volt megírva a prófétáknál?

Az említett előadónak tehát igaza van abban, hogy a zsidók (az Úr Jézus fellépésekor) messiást vártak. Rögtön hozzá kell tennem, hogy nem az Ószövetségben megjövendölt messiást várták, hanem a vallási vezetők által óhajtott és a római elnyomás igája alóli politikai szabadítót vártak, olyant, amilyent ők szerettek volna.

Tehát Jézus korában a zsidó nép többsége nem azt a messiást várta, akit évszázadokon át megjövendöltek a próféták, és ami az Ószövetségben meg van írva. Az Ószövetségben levő messiási próféciák és a Jézus korabeli zsidóság nagyobb részének messiásképe nem esett egybe, nem volt azonos egymással. Mivel a hagyományukat követve, fokozatosan eltávolodtak a próféták írásaitól, emiatt a bennük levő messiáskép is módosult, megváltozott. Végül pedig, amikor Krisztus eljött, kevesen ismerték fel Őt. Ha alázattal kutatták volna az Írásokat, akkor Krisztust is felismerhették volna, mert Jézus szerint például Mózes is őróla írt[2].

3. Mi történik akkor, ha a Szentírás helyett nagy tanítók magyarázatát tesszük meg az üdvösségünk mércéjének?

A korabeli vallási vezetők eltávolodtak az Isten által ihletett szent iratoktól, és emberi hagyomány, álláspont került előtérbe; az ószövetségi iratok helyett azok értelmezéséhez és magyarázatához kezdtek igazodni. Ennek nyomán alakult ki később a Babiloni és a Jeruzsálemi Talmud. Jézus korában ez még nem volt írásban rögzítve, de már sok tekintetben érvényesült az izraelita hitélet gyakorlatában. Ezek tetten érhetők Jézusnak a farizeusokkal folytatott vitájában. Az Úr Jézus folyamatosan az ószövetségi írásokra irányította a farizeusok figyelmét, „mint van megírva, hogyan olvasod?” (Luk 10:26; Ján 10:34), vagy egy másik helyen így szólt, „sohasem olvastátok az Írásokban?” (Márk 2:25; Máté 21:42). Ha Isten Igéje helyett emberi mércéhez kezdjük szabni a hitéletünket, máris letértünk az üdvösség útjáról, mert a mérték maga Krisztus és az Ő szent Igéje. Ő maga is, és az Ő Igéje is igazság[3]. És nem adatott más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk[4]. Ha pedig vak vezet világtalant, mindketten gödörbe esnek, Jézus szerint[5]. Ezért „testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk”[6] – figyelmeztet minket Jakab apostol az ő levelében, ezért nagy felelősség vagy éppen felelőtlenség valamennyi tanító számára a jó Istentől felállított mércén változtatni, és másokat is ebbe az irányba tanácsolni.

4. Meg volt-e írva az ószövetségi prófétáknál, hogy az eljövendő messiás egyben egyetemes megváltó is lesz? Erre a kérdésre határozott igennel helyes válaszolni, amit az alábbiakban igazolni is fogok a Bibliából.

Először is, a próféták által megígért messiás (megváltó) asszonytól születik, tehát emberfia lesz[7]. Ezek után pedig nemcsak az volt megírva, hogy Ábrahám magvában nyer áldást a Föld minden nemzetsége[8], és nemcsak az, hogy Júda törzséből fog származni[9], és ezen belül Dávid király leszármazottja[10] lesz, hanem az is meg volt jövendölve, hogy isteni lény[11] lesz, és hogy a népek világossága lesz, tehát a küldetése egyetemes lesz, nem csupán az egykori választott nép messiásaként érkezik!

Ézsaiás próféta így jövendöl a megváltóról hétszáz évvel Jézus megtestesülése előtt.

„Íme a szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet lelem. Lelkemet adtam belé, törvényt hirdet a népeknek… Nem pislog, és nem reped meg, míg érvényt nem szerez a törvénynek a földön.[12]Tanítására várnak a szigetek. Én, az Úr hívtalak el igazságban. Fogom a kezedet, megőrizlek, és általad leszek szövetségben a néppel, és világosság leszel a nemzetek számára. Hogy megnyisd a vakok szemét, hogy kihozd a tömlöcből (börtönből) a foglyokat és a fogházból a sötétben ülőket… A régiek íme betejesedtek, és most újakat hirdetek; mielőtt megvalósulnának, tudatom veletek.” (Ézs / Iz 42:1-9)

Ézsaiás próféta könyvének 49. fejezetében az eddigieknél is világosabb kijelentéseket találunk az eljövendő messiás küldetésének egyetemességére nézve. „Így szól: Kevés az, hogy szolgám légy Jákob nemzetségeinek megépítésénél és Izráel megmentettjeinek visszahozásánál. A népeknek is világosságul adtalak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen!”[13] (Ézs 49:6)

Ezekből a sorokból is látszik, hogy a Messiás küldetése egyetemes, a népekhez, nemzetekhez szól, és nem lankad, nem roppan össze, amíg az egész Földön meg nem szilárdítja Isten (örök erkölcsi) törvényét, az igazságot. Ez bizony nem csupán egy nemzetnek adott messiási ígéret, és semmiképpen nem esett egybe a Jézus korabeli vallási vezetők messiási elképzelésével. Jézus is megerősítette önmagára nézve, hogy Ő a világ világossága mindenki számára. „Én vagyok a világ világossága, aki (tehát bárki) engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján 8:12) A Krisztus-követők pedig minden nemzetből, nyelvből és ágazatból valók[14], és nem egy testi leszármazás szerinti nép fiai. Miért? Azért, mert a Krisztushoz való kapcsolódás első lépése az Ő Igéjébe vetett hit és bizalom által[15] kezdődik el, és a Szentlélek általi újjászületés[16] révén valósul meg, nem pedig bármely néphez való tartozás által.

5. Az evangéliumi leírások írnak-e arról, hogy Jézus Messiás is, és Megváltó is egy személyben, ugyanakkor? Igen, egyértelműen ír erről az evangélium.

Már Máté evangéliumának első fejezete ezt a témát világosan kifejti.

• Jézus Krisztus Dávid Fia, Ábrahám fiának nemzetségéből való; Máté 1:1
• Jézust, aki Máriától született, azt Krisztusnak (azaz Messiásnak) hívták; Máté 1:16
• József, Máriának a férje, aki Dávid házából való volt, éjjel álmában intést kapott az Úr angyalától.

„József, Dávidnak Fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, az a Szent Lélektől van. Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Máté 1:20-21)[17]

Ebből a két Biblia-versből megérthetjük, hogy Jézus[18] Istentől felkent szabadító, tehát Messiás, aki az Ő népét fogja megszabadítani a bűnösségétől! Márpedig, ha bűntől szabadít meg, akkor Megváltó, és Üdvözítő is ugyanakkor. A bűntől és a haláltól való szabadítás csakis megváltás által és a Megváltó Jézus által ment végbe az Ő helyettes áldozati halála révén.

Amikor az agg Simeon a kis Jézust az ölébe veszi, akkor hálát ad azért, hogy a szemei látták Isten üdvösségét (Krisztust), amelyet készített az Úr minden ember szeme láttára, világosságul a nemzetek megvilágosítására. Jézus anyjának pedig azt mondta, hogy a gyermek „Sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak. Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Luk 2:34-35) Mindezekből nyilvánvaló, hogy a megszületett Jézus a nemzetek világosságára lesz, jel lesz, akinek Izráelben sokan ellene mondanak, megtagadják Őt, elvetik, ezért sokak elesésére lesz Krisztus, mert azok elvesznek[19], de a benne hívők számára a feltámadásukra lesz. Az, hogy Máriának a szívét tőr járja át emiatt, ez egyértelmű prófécia arra nézve, hogy Jézus anyja is szenvedni fog az ő fiának, Krisztusnak az elvettetése miatt. Tehát utalás történik a megváltásra, és a Megváltóra is ugyanakkor.

6. A bűntől való megváltás fontosabb lépesei

A bűntől való szabadítás azonban nem csupán a megváltói áldozat által megy végbe, hanem Jézusnak, mint a Mennyben értünk közbenjáró papnak és főpapnak a szolgálata által is, amelynek során elküldi a benne hívőknek a Szentlelket. A tanítványok pedig a Krisztusba vetett hit és a Szentlélekkel való belső együttműködésük által imaküzdelemben és az Isten Igéje iránti engedelmességben[20], önmaguknak, az önzésüknek meghalva élnek Krisztus által, és lépésről lépésre győznek Isten segítségével a bűnösségük fölött. A bűntől való szabadítást Jézus viszi végbe, de a tanítványnak is akarnia kell ezt. Az üdvösség Isten és az ember kölcsönös együttműködése révén valósul meg. Krisztus a hit szerzője és bevégzője is (Zsid 12:2), Ő az Úr és a király, de a hivő tanítványnak engednie kell Isten hívásának, szavának (Ján 14:23), ahhoz, hogy a tanítvány lépésről lépésre a jellemében Krisztushoz hasonlóvá[21] váljon. A megváltás döntő mozzanata megtörtént a golgotai áldozatban, de szükséges az újjászületés és a megszentelődés is, amelyet Krisztus végez el a szívünkben és a jellemünkön a Szentlelke által. A megváltás utolsó akkordja az lesz, amikor az Úr Jézus hamarosan visszatér az őbenne hívőkért erre a Földre nagy hatalommal és dicsőséggel. Ezért mondta a tanítványainak, hogy akkor „emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelített a ti megváltásotok” (Luk 21:28), tehát a megváltás utolsó mozzanata a halálból való feltámadás, és az élő, elváltozó[22] igazakkal együtt történő elragadtatás lesz a hívőkért érkező Krisztussal együtt a mennyei Jeruzsálem felé.

7. Kiolvasható-e az ószövetségi messiási jövendölésekből, hogy a Messiás a vétkeinktől fog megszabadítani, megváltani az Ő szenvedése és halála árán?

Erre is határozott igennel kell válaszolnom, a bibliai kijelentések alapján.

Ezt írja ezzel kapcsolatban Ézsaiás könyvének 53. fejezete, „Jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az Úr őrá vetette mindnyájunk vétkét… Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés?”

Ez a szentírási szakasz egyedül a megváltó Jézus Krisztus személyében és szenvedéstörténetében teljesedett be. Az Úr szolgájáról szóló jövendölés más senkire nem vonatkoztatható a történelem személyiségei közül, mert senkit nem szúrtak át a vétkeinkért, csak Jézust, és senkire nem nehezedett a világ bűnössége, csak Jézusra, a bűnösségért Ő vállalta ártatlan Bárányként[23], bűntelenül a büntetést (mivel nem volt személyes bűne egyáltalán), és ezzel helyettes áldozattá lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen.

Az evangéliumi leírások szerint Jézus megtisztította a jeruzsálemi templomot, azaz kiűzte a kereskedőket, a pénzüket a földre szórta, a galambárusokat is kiutasította onnan. Többek között ezért is fogtak össze ellene a főpapok és a vének, kérdőre vonták, hogy milyen hatalommal teszi ezt. Végül pedig Jézusnak a koncepciós perében is előhozták ezt az esetet, hamis tanúk által megváltoztatták Jézus szavait, és ilyen módon vádolták Őt[24]. Ezzel a 69. zsoltár tizedik verse szó szerint teljesedett be[25], amit Dávid ezer évvel az esemény előtt írt le a Szentlélek sugalmazására, mint próféciát. Tehát Krisztusnak szenvednie kellett azért, mert a messiási küldetését teljesítette a mennyei Atya akarata szerint, és ez már korábban meg volt írva róla az Ószövetségben.

Dániel próféta is jövendölt arról, hogy ki fogják irtani a Messiást, és senkije sem lesz (Dán 9:26), azaz erőszakos halállal ölik meg, és teljes elhagyatottságba fog kerülni. Jézus személyében ez is beteljesedett, aki így kiáltott fel a kereszten. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46) Éppen így kezdődik a 22. zsoltár[26], amelynek valamennyi sora Krisztus szenvedéstörténetében az Ő halálával beteljesedett. Ezt a zsoltárt is Dávid király írta, ugyancsak a Szentlélek sugalmazására.

Természetesen a fenti bibliai érvelés csak azoknak mérvadó, akik nem feltételezik, hogy a Biblia szövegén változtattak volna bármit is az elmúlt évszázadok alatt.[27] Némelyeknek könnyebb elfogadni a Biblián kívüli apokrif iratokat, hagyományt, sem hogy szembe tudnának nézni azzal a ténnyel, miszerint a teljes Biblia Istentől származó kinyilatkoztatás, amelynek útmutatása elegendő minden ember üdvösségére. Nem szükséges más hagyományra vagy forrásokra támaszkodni, ha valami egyértelmű a Biblia belső összefüggése alapján. És főként nem bölcs dolog Isten Igéjével ellentétes tanításra hagyatkozni, és ennek következtében az üdvösség útjáról letérni, amikor a jó Isten gondoskodott az Őt kereső és Krisztust szeretni és szolgálni akaró embereknek tiszta forrásról, és ez Isten Igéje, a teljes ó- és újszövetségi Szentírás.

Isten igéje hétszeresen van megtisztítva mindenféle salaktól; így vall önmagáról a Biblia.

„Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.” (Zsolt 12:7)

„Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.”[28] (Zsolt 119:140)

„Atyám, a te Igéd igazság!” (Ján 17:17) – mondta Jézus. „Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.” (Zsolt 33:4)[29]

Minden kedves olvasónak kívánok jó egészséget, Isten Igéjének megértését, valamint isteni bölcsességet és áldást!

2022. 02. 02.

Tisztelettel és szeretettel a pusztámból:

Pongrácz Róbert

Felhasznált irodalom

Biblia, az ószövetségi és újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2005

Biblia, Istennek az Ószövetségben és az Újszövetségben adott kijelentése a teljes Szentírás, ford. Károlyi Gáspár, újonnan revideált kiadás, Veritas Kiadó, 2021

Szent Biblia, azaz Istennek az Ó és Új Testamentumában foglalt egész Szent Írás, magyar nyelvre fordította Károlyi Gáspár, Magyar Bibliatársulat, Bp., 2004.

Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos katolikus Bibliatársulat, Bp., 2017.

[1] A művészettörténész úrnak a neve nem lényeges, mert „nem a pacsirta fontos, hanem a dal”, és ebben a tanulmányomban is eszmére, gondolatra adok választ, és nem személyeket támadok. Az Újszövetség szerint minden embert tisztelnünk kell (1Pét 2:17), a felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint önmagunkat (Máté 22:39; 3Móz / Lev 19:9-10, 18), isteni parancs. És ha netán ellenfeleim lennének, azokat is áldanom kellene, és imádkoznom értük (Máté 5:44), mert az Úr Jézus, az én Megváltóm erre tanított engem. Ennek megfelelően tisztelni és szeretni akarom azokat is, akik más elven vagy meggyőződésen vannak, mint én!

[2] Ján 5:39, 46-47

[3] Ján 14:6 és 17:17

[4] Apcsel 4:12

[5] Luk 6:39

[6] Jak 3:1; Károlyi G. újonnan revideált fordítása szerint, Veritas Kiadó, 2021.

[7] Lásd ehhez az ősevangéliumot, az első emberpárnak adott ígéretet, amit Isten a kígyó mögött álló kísértőnek mondott el: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magja között, ő (a héberben hímnemű, tehát a megváltóra vonatkozik és nem az édesanyjára!) a fejedre tapos, te pedig a sarkába marsz.” 1Móz / Ter 3,15 (a pontosított fordítás szerint)

[8] 1Móz / Ter 22,18; Gal 3,16 = ez a mag pedig Krisztus, - Pál apostol szerint.

[9] 1Móz / Ter 49,10: „Nem távozik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül, míg eljön Siló, akinek engednek a népek.” A Zertz kommentár erről a bibliaversről többek között ezt írja: „Némelyik kommentátor messiási értelmet tulajdonít e szavaknak.” A „népek”-et viszont „Izráel törzseiként” értelmezi. Ebből is lehet érzékelni, hogy az értelmezés mennyire eltér a bibliai szöveg értelmétől, de a Genezis (Teremtés) könyvének szövegéhez mégsem mertek hozzá nyúlni, azon módosítani. (vö.: Hertz, dr., a brit birodalom főrabbija, Mózes öt könyve és a Haftárák, héber szöveg, magyar fordítás és kommentár, I. Genezis, Bp, 1984; 407. o.)

[10] A Messiás Dávid király leszármazottja lesz; 2Sám 7:12-13, 16; Máté 1:1; Luk 1:31-33, 37; Róma 1:1-3; Jel 22:16; Ézs / Iz 11:1-5; „És származik egy vesszőszál Isai (Izáj nem más, mint Dávidnak az apja) törzsökéből, és gyökereiből egy hajtás növekedik”; valamint lásd az ezzel a témával kapcsolatos tanulmányomat, http://szentiras.net/blog/jezus-krisztus-partus-herceg-vagy-david-fia

[11] Mik 5:1, „származása eleitől fogva, öröktől fogva való”; Ézs 9:6-7.

[12] A Szent István Társulat katolikus Biblia-fordítása szerint az Izajás próféta könyve 42. fejezetének 4. verse ilyen módon szerepel, „nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek.” Ebből is látszik, hogy egyetemes a Messiás küldetése.

[13] A Kálvin Kiadó protestáns Biblia-fordítása így adja vissza az eredeti szöveget. „ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákob törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.” (Ézs 49:6; Biblia, Magyar Biblia-társulat, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Bp.; 2020)

[14] Máté 28:18-20; Jel 7:9

[15] Ján 7:38

[16] Ján 3:5-7

[17] Biblia, ford. Károlyi Gáspár; újonnan revideált kiadás, Veritas Kiadó, 2021

[18] Jézus nevének jelentése „Isten megszabadít”

[19] A Bibliában az „elveszés” általában az örök elveszést, a kárhozat halálát jelenti. Lásd például Ján 3:16

[20] Az Isten Igéje iránti engedelmességben, például bűnbánatban, a vétkeink megvallásában, a bűntől való elfordulás elhatározásában, hitben és az Isten erejének elnyerésében stb.

[21] A „keresztény” azt jelenti, hogy krisztusi, Krisztushoz hasonló; lásd ehhez Ján 15:5; Máté 11:28-30; Ján 3:36. „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Gal 5:22-25; Fil 2:5

[22] Elváltozás = az Úr Jézus megjelenésének hatására az élő igazak, akik addig nem halnak meg, a testükben elváltoznak Jézus dicsőséges testéhez hasonlóvá, mert ez a bűntől elváltozott „hústest” nem örökölheti ebben a formájában Isten országát; 1Tessz 4:13-17; 1Kor 15:35-55

[23] Pilátus előtt nem válaszolt az Őt vádoló főpapok és Írás-tudók vádjára, mert helyettünk állt ott. „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Máté 27:11-14; 26:62-63; Ézs 53,7)

[24] A hamis tanúk egyike Jézus perében ezt mondta. „Ez azt mondta: leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépítem azt.” Pedig Jézus nem ezt mondta, hanem a következőt. „Rontsátok le a templomot, és harmadnap alatt megépítem azt.” Habár ezeket Jézus a saját testének templomára nézve mondta, ami beteljesedett, mert megölték Őt (lerontották ezt a templomot), de Ő harmadnapra feltámadott (tehát fel is építette azt), mégis, a jeruzsálemi templomban mondta el a templomtisztítás után, ezért a júdeaiak erre a templomra gondoltak.

[25] Zsolt 69:10; „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.” (Ján 2:17)

[26] Zsolt 22:1-2

[27] Azoknak, akik úgy vélik, hogy a Biblia szövegén számos helyen módosítottak vagy torzítottak, azoknak ajánlom az ezzel a témával is kapcsolatos tanulmányomat, http://szentiras.net/blog/jezus-krisztus-partus-herceg-vagy-david-fia

[28] A Károlyi-fordítás szerint; de szép a Szent István Társulat fordítása is, „Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében.” (Zsolt 119:140)

[29] A Szent István Társulat Katolikus Biblia-fordítása szerint.