Jézushoz mentek a farizeusok és a szadduceusok, hogy próbára tegyék őt. Kérték őt, hogy mutasson nekik mennyei jelet. Ő így válaszolt nekik: „Amikor beesteledik, azt mondjátok: Jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban pedig: Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég. Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok (Mt 16,1-3; Szent Jeromos Kat. Bibliafordítás szerint”)?!

Nehogy mi is abba a hibába essünk, mint Jézus korában a nép vallási vezetői, hogy nem ismerjük fel az idők jeleit arra nézve, hogy Jézus második eljövetele mennyire közel van. A Szentírásnak, és ezen belül Krisztusnak pontos eligazító tanítása van az Ő második eljövetelét megelőző idők társadalmi, vallási és természetet érintő állapotairól. Természetesen Krisztus második eljövetelének pontos időpontját csak az Atya ismeri (vö. Mt 24,36), ezt senki az emberek közül nem tudhatja, de Jézus beszélt azokról a jelekről, amelyek az Ő megjelenését meg fogják előzni. (Ebben a témában lásd még a „Pillantás az idők jeleire” című korábbi írásomat a www.ujkelet.ro oldalon bal felől a kék oszlopsorban az „örömhír” című rovatban.)

Amikor megkérdezték a tanítványok az Urat, hogy milyen jele lesz az ő eljövetelének és a világ végének, akkor Jézus ezzel kezdte a mondandóját: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket (vö. Mt 24,4).” Ez mindjárt felhívja a figyelmünket arra, hogy az utolsó idő egyik legjellegzetesebb vonása a hitetés lesz. Ez nemcsak a politikai csatározásban fog megnyilvánulni, hogy tömegeket fognak ígéretekkel és más eszközökkel befolyásolni, hanem ez a vallás területére is érvényes, mert Jézus azzal folytatta, hogy: „Sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek (Mt 24,5).” Krisztus nevében és Krisztus helyére állva megy végbe a legnagyobb elhitetés, mert azt senki sem gondolná, hogy ilyen módon ez megtörténhet. Pál apostol ezt írja erre vonatkozóan Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői; kiknél meg van a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (2Tim 3,1-5).” Annyira megdöbbentő ez a felsorolás, hogy nem lehet napirendre térni fölötte, különösen az utolsó megjegyzésen, azon, hogy tömegek fogják magukon viselni a vallásosság látszatát, de annak erejét megtagadják; vagyis, az Isten parancsolatainak nem fognak engedelmeskedni (vö. Jn 14,21-24;1Jn 5,3). Tehát, az utolsó idők egyik jele a Szentírás szerint éppen a valódi megtérések nélküli vallásosság elterjedése lesz.

Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt sokáig egyetlen szentírási vers foglalkoztatott, és ez a következő: a Sátán „az egész földkerekséget elhiteti (vö. Jel 12,9).” Hogyan lehetséges ez? – kérdeztem. Lehetetlen, hogy az Isten ezt megengedje; pedig éppen ezt írja az Isten igéje, az Úr Jézus mondja ezt János apostolnak Pátmosz szigetén, mint ahogyan a nagy apokaliptikus beszédében szólt korábban is, hogy „vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket”, és hogy „bizony sokakat elhitetnek” (vö. Mt 24,5. 23-24). Pál apostol ezt írja erről az időről: „amikor azt mondják, békesség és biztonság, akkor hirtelen végveszély jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek (1Tessz 5,3)”. Nem szükséges, hogy, „békesség és biztonság” legyen, elég az, ha csak elhitetik az emberekkel, hogy békesség és biztonság van. Az emberek inkább szeretnek hinni a meséknek, semhogy szembe néznének a valódi tényekkel. Emiatt a végső romlás hirtelen tör rájuk, úgy, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra. Jön a fájdalom, majd abba marad, majd az egyre sűrűbb lesz, amíg a gyermek a világra születik. Ehhez hasonlók lesznek azok a természetben, társadalomban és gazdaságban lejátszódó folyamatok is, amelyek végül is Jézus második eljövetelébe torkollanak. Az Úr Jézus éppen azért fog eljönni, hogy az övéit megmentse, és lezárja végleg ezt a bűn és vérfolyam áztatta történelmet.

Ezután, beszélt Jézus arról, hogy „hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről” (Mt 24,6), írtam korábbi írásomban, hogy a hírszerzés a XX-dik század vívmánya. Ma, ha valami történik a világ egyik pontján, a média által tud erről az egész világ. Majd ezt mondja Jézus: „Mert nemzet támad nemzet ellen, ország, ország ellen; és lesznek éhségek, és járványok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete (Mt 24,7-8).” Úgy gondolom, hogy országon belüli nemzetiségi konfliktusok, valamint országok közötti támadások is várhatók. Másodszor pedig Jézus egyetlen mondaton belül szólt az éhségekről, járványokról és a háborús konfliktusokról. Ezért minden bizonnyal ezek igen csak összefüggnek egymással. Egy világgazdasági összeomlás, egy világméretű elhúzódó pénzügyi válság teremthet olyan helyzetet, hogy a Kárpát-medencében is élelmiszerhiány alakul ki. A Földünk édesvízkészleteiért ma már nyílt lapokkal folyik a küzdelem. A Kárpát-medence jól áll az ivóvizet illetően, de a nyugati országok nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik azt, hogy a harmadik világ éhező tömegei ne induljanak meg egy újabb „népvándorlás” formájában az élelemért és ivóvízért .

Járványok eddig is voltak a történelem folyamán, de az utolsó időben az lesz a jellemző, hogy ezek „mindenfelé” lesznek (Mt 24,7); ugyanúgy, ahogyan a híradásokban nap, mint nap hallunk a földcsuszamlásokról és a földrengésekről. A globális felmelegedéssel ugyanis együtt jár az, hogy a Föld lemezei többször is elmozdulnak.

Jézus ezt követően beszélt arról, hogy a Krisztusban hívőket üldözni fogják, és hogy gyűlöletesek lesznek minden nép előtt az Ő nevéért (Mt 24,9). Hogyan lehetséges ez? Visszatérne a középkor? A szövegösszefüggés alapján azt mondhatom, hogy az előbbi eseményeket is figyelembe véve alakulhat ki a valódi Krisztusban hívők üldözése és megvetése. Ez abból következik, hogy a globális problémákra (természeti, gazdasági és társadalmi problémákra) egységes válaszokat kell adni. Ha ebből valaki szándékosan kimarad, arra könnyen rásütik azt, hogy „az emberi nem ellensége”, hiszen látszólag nem ért azzal egyet, hogy a Földünket meg kell menteni. Ezzel szemben a keresztények „új eget és új földet várnak, amelyben igazság lakozik (2Pt 3,13)”, Isten országát, uralmát várják, amely nem ebből a világból való. A másik tényező, ami erre enged következtetni, az éppen az, hogy „Jézus nevéért” éri a gyűlölet és a megvetés őket! Mit jelent Jézus neve? Azt jelenti, hogy „Isten megszabadít”. Ha Jézus nevéért lesz a tanítványok megvetése és üldözése, az csak azért lehet, mert ők egyedül csak Krisztus szavaiban, és az Ő második eljövetelének szabadításában bíznak, és nem emberi vagy állami, vagy netán állam-egyházi megoldásokban. Lesznek olyan Krisztusban hívők, akik csak Istentől várják a valódi megoldást erre a helyzetre nézve, mert tudják, hogy ezek a válság jelei, éppen Jézus második eljövetelét megelőző jelek, és ők az Üdvözítő megjelenését és szabadítását várják. Miért? Azért, mert Krisztus megjelenésével véget ér a bűn, a szenvedés, a nyomorúság; az elhunyt igazak feltámadnak és a Krisztusban hívő hűséges maradék elragadtatik az ég felhőin az Úrral az Atya színe elé (vö. 1Tessz 4,13-17). A harmadik tényező, amely az üldözést kiválthatja, az éppen az egész világra kiterjedő, a Szentlélek erejével történő nagy evangéliumhirdetés lesz (vö. Mt 24,14), amikor a korábban elhangzott evangéliumi tanítások beérnek, és akkor sokan csatlakozni fognak Isten népéhez (Iz 60,1-3.22). Addig nem jöhet el a vég, amíg ez a nagy evangéliumhirdetés nem ment végbe Krisztus szavai szerint.

Hogyan lehetséges az, hogy a XXI-dik században üldözés éri a Krisztusban hívőket? Ez képtelenség, mondhatná bárki. Ma már nincsen kommunizmus, nem zárják börtönbe a papokat, szerzeteseket a hitükért, mint az ötvenes években. És valóban az ateizmus kora leáldozóban van. Pál apostol arról írt, hogy az utolsó napokban széles tömegek válnak vallásossá valódi megtérés nélkül (vö. 2Tim 3,1-5), Jézus pedig arról szólt, hogy a tanítványokat üldözni fogják (vö. Mt 24,9-13; Mk 13,9-13; Lk 21,12-19; Jel 6,9-11; 12,17). Ez igen csak figyelemre méltó két különböző megállapítás ugyan arra az időre nézve. Miről lehet szó? Ha a történelem lapjait nézzük, azt láthatjuk, hogy vallási türelmetlenség mindig akkor lépett föl, amikor valamely egyházi és állami hatalom kéz a kézben járt. Ez logikus, mert egyik egyházi közösségnek, felekezetnek sincsenek arra eszközei, hogy valamely másként gondolkodó és hívő csoport ellen fellépjen, csak ha az állami hatalom az ő kérésére ezt megteszi. Erre jó példa a középkorban működő inkvizíció. Ezért ma is a vallási türelmetlenség akkor kerülhet felszínre a társadalomban, ha az állam valamely egyház, vagy egyházak mellé áll, hogy azokat jogi, pénzügyi és egyéb eszközeivel megtámogassa. Jézus óvva intette a tanítványait a szadduceusok és Heródes kovászától (vö. Mk 8,15; Mt 16,6), és ez nem más, mint a fenn álló politikai hatalmakkal való szövetkezés, és az a „rókalelkület”, ami ezzel együtt jár. Ez a romlás kovásza Jézus szerint, amely az egész társadalmat megposhasztja. Egy ilyen világméretű egyházi és világhatalmak közötti összefogás eredményezhet olyan üldözést, amelyről Jézus beszélt a tanítványainak. Egyet biztosan mondhatunk: Jézus valódi tanítványai sosem lépnek fel erőszakosan a másként gondolkodókkal szemben, viszont az evangéliumért és az igazságért bizony érheti a hívőket üldözés és némelyek még vértanúságot is szenvedhetnek Jézus szavai szerint (vö. Lk 21,16). Ez a dolgok természetellenes rendje: Ha nem lehet az igazságot elhallgattatni, akkor mindenkor azokat tették el láb alól, aki az igazságot képviselték. Az Isten azonban ezt csak azért engedheti meg, hogy még ez is az igazság győzelmét szolgálja, és sokan megtalálják Krisztust és a szeretet igazságát, amely minden igazság fölött a legnagyobb (vö. 1Jn 4,7-8.16). Amikor ezek a jelenségek kezdenek teljesedésbe menni, a hívő emberek tudják, hogy Jézus szabadító visszatérése az ég felhőin igen csak közel van (vö. Lk 21,29-31).

Jézus ezzel búcsúzott az utolsó vacsorán a tanítványaitól, amelynek a mai hívőknek is szólnak: „Azért mondom nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából (a gyülekezetekből), sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. Azért teszik ez veletek, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem (Jn 16,1.3).” „Bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendezni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermekét, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki (Jn 16,20-22).” Jézus szavai szerint a Krisztusban hívők szorongattatása végül is örömre fordul, amikor Ő újra megjelenik. Az üldözöttek megmenekülnek, a mártírok feltámadnak, és azt az örömet, amely a megváltottaké lesz, szavakkal nem lehet leírni, mert végül is a romolhatatlan élet, az igazság és a szeretet győzni fog a bűn, a szenvedés és a halál fölött Jézus Krisztus a mi szeretett Urunk és Üdvözítőnk által.

Mivel nem rendelkezem a tévedhetetlenség karizmájával, ezért kérem az olvasót, hogy az írásomat a Szentírás szavaival mindenkor vesse egybe, és ez alapján alakítsa ki a személyes álláspontját ebben a kérdésben.

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.