Kérdések és válaszkeresések az eucharisztiára vonatkozóan

Kérdések és válaszkeresések az eucharisztiára vonatkozóan

(Ez a tanulmány rövidebb változata, amely megjelent a Nyitott Szemmel című folyóiratban 2021 őszén. E tanulmány eredeti, hosszabb változata olvasható ugyan itt!

 https://szentiras.net/pc/irasaim)

Buzgó és imádságos lelkületű katolikus családban születtem. A szüleim, a húgom és a rokonságom mind katolikus, akiket tisztelek, szeretek és sokakat közülük nagyra becsülök emberségükben és példás hívő életüket nézve. Úgy szívtam magamba a katolikus egyház liturgiáját és tanítását, mint a tiszta levegőt vagy az anyatejet a kisgyermek. Kis gyerekkorom óta ministráltam, később a gyulafehérvári papneveldében évekig papságra készültem. Az eucharisztia központi eleme volt a hitemnek és sosem kételkedtem egyetlen pillanatig sem abban, amit az egyház elém adott, sőt mélyen hittem benne egészen 36 éves koromig. Tehát nemcsak tanultam, hanem hittem, gyakoroltam, megvédtem az eucharisztikus hitemet, ezért nagyon együtt érzek azokkal, akik ezt hasonlóan élik meg. Csendes szentségimádásokon, lelkigyakorlatokon természetfölötti megtapasztalásaim is voltak az eucharisztia előtt amikor imádkoztam. Mégis minden olvasót jó szívvel arra bátorítok, hogy kutassa a Szentírást és imádságban, elmélkedésben keresse a jó Isten akaratát, és ismerje fel a Szentlélek vezetését, Krisztus valódi szándékát az Úrvacsorára vagy az eucharisztiára nézve is.

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az eucharisztia (értsd: Úrvacsora), más néven a szentmiseáldozat igen gazdag tartalommal és jelentőséggel bír. Először is a hét szentség[1] közül a felsorolásban ez a harmadik, de jelentőségében mindegyik szentség erőforrása. A II. Vatikáni Zsinat[2] szerint az eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa” (LG 11)[3], amelyben „benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk” (PO 5)[4].

Az eucharisztiát szent liturgia keretében ünneplik, ehhez püspök vagy áldozópap jelenléte szükséges. Fölszentelt pap vagy püspök nélkül nem jön létre eucharisztia, szentmiseáldozat bemutatása nem lehetséges. Ebben a szent cselekményben a szolgálati papság[5] Krisztust helyettesíti[6], aki áldozatbemutató, és a kenyér és a bor átváltoztatásával Krisztus valóságos testét és vérét hozza létre a kenyér és a bor színe alatt.

A kenyér és a bor csendes felajánlásával veszi kezdetét az áldozati liturgia. Az áldozati liturgiában történik a pap előírt kötött imájára, Jézus szavainak a megismétlésére a kenyér és a bor konszekrációja[7], amely során az ostya az oltáron Jézus valóságos testévé, a bor pedig Jézus valóságos vérévé válik a kenyér és a bor színe alatt a katolikus egyház tanítása szerint. Az áldozati liturgia része az Úrfelmutatás. A pap az átváltoztatott kenyeret és az átváltoztatott bort felemeli a magasba, előtte térdet hajt, a hívek ilyenkor rendszerint letérdelnek.

A katolikus egyház liturgiájának sok összetevő eleme van, amitől a kötött és állandó formák ellenére változatosság van jelen: a liturgikus színek, az égő gyertyák, a füstölő tömjénfüsttel, a liturgikus ruhák és a liturgikus színek, az oltárterítők, az orgona hangja, a kórusszámok, az ünnepélyes bevonulások, a körmenetek mind-mind lenyűgözik az embert, magával ragadják és mély benyomást tesznek az emberi lélekre. 

Kérdésfelvetéseim az Eucharisztiával kapcsolatban

  1. Elfogadom azt, hogy a katolikus egyház tanítása szerint a katolikus hívek számára az eucharisztia a keresztény élet „csúcsa és forrása”, és hogy a többi szentség is ebből meríti az erejét. Csupán azon csodálkozom ennek hátterén, hogy az Úr Jézus miért beszélt az utolsó vacsorán hangsúlyozottan többet a Szentlélek ígéretéről, mint az eucharisztiáról / Úrvacsoráról? A protestánsok között is hangsúlyos szerepe van az Úrvacsorának, mint a keresztség megújításának és főként (!) Krisztus kereszthalálára való emlékezésnek, de a Szentlélek ígérete, bennünk lakozása elsődleges fontosságú. Az Úrvacsoravétel nélkülözhetetlen a megszentelődéshez (Jel 7,14), de a Krisztussal való kapcsolat elsődleges feltétele a belé vetett hit után a Szentlélek bennünk lakozása, mert enélkül egyetlen hívő sem teremheti a Szentlélek gyümölcsét[8]. Az Újszövetséget tanulmányozva mind szilárdabb a meggyőződésem, hogy Krisztus szándéka az, hogy az ő igéje és a Szentlélek által kapcsolja egybe a benne hívőket[9] és formálja őket jellemükben önmagához hasonlóvá. Nem az a szándéka, hogy az ő gyermekeit egy földi templomi kultusz keretében egyesítse.
  2. A második felvetésem az, hogy Krisztus az utolsó vacsorán vajon rendelt-e szolgálati papságot? Felszentelte-e apostolait püspökökké, vagy felszentelődtek-e az ő jelenlétében? Erre a Bibliában semmi utalás nincsen. Ha ebben a vonatkozásban is a Katolikus egyház a szenthagyományra hivatkozik, akkor nevezzen meg egy ellenőrizhető forrást, ahol Jézus az apostolait püspökké szentelte. Ha a Szentírás és a szenthagyomány ugyan az a kettős isteni forrása a kinyilatkoztatásnak, akkor egymásnak ellent nem mondhat. Csodálkozom, hogy egy ilyen hangsúlyos kérdésben a Biblia hallgat. A Szentírás ír arról, hogy Krisztus az egyetlen főpapunk és papunk, de nem ír arról, hogy papság tekintetében megkülönböztetné a megkereszteltek között azokat, akik az evangélium szolgái, a gyülekezetek vénjei, presbiterei azoktól, akik más szolgálatokat látnak el[10]. Az újszövetség tud nagyobb felelősségről[11] Isten szolgái között, de nem tud hierarchiáról[12] és nem ír két féle papságról: a szolgálati és az általános vagy egyetemes papságról. Csak az utóbbiról olvashatunk az Újszövetségben[13]. Ha viszont nem létezik a szolgálati papság az Isten színe előtt abban a formában ahogyan azt ma a katolikus és az ortodox egyházban megtaláljuk, akkor sem átváltoztatás, sem átlényegülés nincsen, legfeljebb Szentlélek hívás (epiklészisz), hálaadás van a kenyérre és a borra. Ha nincs érvényes papság, akkor katolikus értelemben vett eucharisztia sincsen.
  3. Ehhez kapcsolódik a harmadik felvetésem, hogy hol olvasunk a Bibliában arról, hogy a püspökké vagy pappá szentelés eltörölhetetlen karaktert (jegyet)[14] vés a felszentelt szolgálattevő lelkébe? Ilyen kijelentést nem találunk sehol a Szentírásban: sem az evangéliumokban, sem Pál apostol írásaiban!
  4. Urunk Jézus a samáriai asszonnyal való beszélgetésben azt mondta, hogy az Atyát „Lélekben és igazságban” kell imádni, az Atya ilyen imádókat keres magának imádóiul. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, szükséges, hogy Lélekben és igazságban imádják.[15] Krisztus szerint, „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”[16] A mennyei Atyát bárhol lehet imádni ilyen módon az Újszövetség tanítása szerint. A földi szentélyek helyett a mennyei szentélyre[17] és az értünk közbenjáró Krisztusra kellene figyelnünk és bizalommal hozzá és az ő nevében a jó Atyánkhoz folyamodnunk imáinkban!
  5. A következő figyelemre méltó tény az, hogy Jézus az utolsó vacsorán az Úrvacsorát rendelte el, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére, vagyis, amikor őrá emlékeznek (Lk 22,19). De nem rendelte el azt, hogy az úrvacsorai kenyeret Oltáriszentség formájában kitegyék és imádják[18] úgy, mint az ő testét.
  6. A végére hagytam még egy érdekes és figyelemre méltó kérdést. Az egyik katolikus rokonom megkérdezte tőlem, hogy „te Róbert, hogy van az, hogy a pap azt mondja a misén a borra, hogy vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, és a legtöbb esetben mégis egyedül ő iszik belőle?” A kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan lehetséges, hogy Krisztus tanítványainak adta az utolsó vacsorán úgy a kenyeret, mint a bort, mint saját testét és vérét, és a katolikus egyház a legtöbb esetben eltér ettől a rendelkezéstől? Ez azért van, mert a protestánsokkal szemben a Tridenti Zsinat kimondta, hogy az egész Krisztus jelen van az átváltoztatott kenyér színe alatt, és annak minden részecskéjében is, és nem szükséges a két szín alatti áldozás (értsd: úrvacsorázás). Még a hívő katolikus rokonom is felfigyelt arra, hogy a katolikus egyház a gyakorlatban eltér Krisztus nyilvánvaló rendelésétől. A reformáció előtt a huszitákat többek között emiatt is nevezték „kelyhesek”-nek, mert ők ragaszkodtak az úrvacsorán a kehelyből való részesedéshez is.

 

Összegzés

Ha a korai apostoli atyák vagy egyházatyák írásait vizsgáljuk találunk olyan kijelentéseket az eucharisztiáról, amelyek sokkal közelebb állnak a protestáns értelmezéshez, hiszen a reformátorok némelyike a Szentírás mellett ezeket is kutatta 500 évvel ezelőtt. De találunk olyant is, amelyik a katolikus értelmezés alapjait erősítik. Ezért érdemes egyedül a Szentíráshoz fordulni ebben a tekintetben is, amelyik ellenőrizhetően, megbízhatóan a legtisztább forrása keresztény hitünknek. Minden folyó a forrásánál a legtisztább!

A pusztámból, 2021. 09. 22.

Pongrácz Róbert

katolikus és protestáns teológiát végzett lelkész

 

Hivatkozások, lábjegyzetek:

  • [1] A szentség jelzi, tartalmazza és közli az Isten kegyelmét annak számára, aki részesedik benne. A Kat. Egyház szerint a szentségeket Krisztus alapította, számuk hét: a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbocsánat, a betegek kenete, az egyházi rend és a házasság szentsége. Ezek közül az eucharisztia kiemelkedő helyet foglal el, mint „a szentségek szentsége”, „minden más szentség erre, mint végső célra rendeltetett” (vö. Aquinói Szent Tamás, S. Th., 3,65,1.; KEK, Szt. István Társulat, 1994, 257 o.)
  • [2] A II. Vatikáni Zsinat 1962 és 1965 között ülésezett. A zsinat döntései hitben kötelezik a katolikus hívőket.
  • [3] Lumen gentium: „Népek világossága” című dogmatikai konstitúció az Egyházról, in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szerk.: Dr. Cserháti J., Szent István Társulat, Bp., negyedik változatlan kiadás.
  • [4] Presbyterorum ordinis: Határozat a papi szolgálatról és életről
  • [5] szolgálati papság = a római katolikus és az ortodox egyházban létezik. A szolgálati papságot áldozó papságnak is nevezik. Ők a katolikus Egyház tanítás szerint Isten népének szolgái, akik a papszentelés során hatalmat kaptak arra, hogy a gyónásban a bűnöket feloldozzák és a misében a kenyeret és a bort átváltoztassák Jézus testévé és vérévé. Ennek kifejtését lásd bővebben a honlapomon a jelenlegi írásom bővebb változatánál; https://szentiras.net/!
  • [6] „A püspökök … az áldozópapokkal … Isten helyett állnak a nyáj élén … (LG, III. fej., 20.)
  • [7] Konszekráció = átváltoztatás. A Katolikus egyház tanítása szerint az áldozó pap vagy püspök szavára átlényegülés jön létre: a kovásztalan kenyér/ az ostya átlényegül Jézus Krisztus testévé, a bor pedig Jézus vérévé, miközben az íz és a külső forma, a külső „színek” megmaradnak. Ez az átlényegülés tana, latinul: transsubstantiatio. Ezt a megfogalmazást az arisztotelészi filozófia tette lehetővé a középkori egyház teológusai számára, amit hitigazságként (dogmakén) fogalmaztak meg a Tridenti Zsinaton. Luther Márton reformátor elvetette az átlényegülés tanát, helyette reális prezenciáról, valódi jelenlétről beszélt, amely szerint a kenyérrel együtt Jézus is jelen van az Úrvacsorán.
  • [8] Galata 5,22.
  • [9] Lásd Jézusnak a szőlőtőkéről és a szőlővesszőről szóló hasonlatát. (Jn 15,1-8)
  • [10] A II. Vat. Zsinat ezt írja: A hívők egyetemes papsága pedig és a szolgáló, azaz a hierarchikus papság egymáshoz van rendelve, jóllehet a lényegben különbözik egymástól, és nemcsak fokozatban: mert egyikük is másikuk is a maga külön módján részesedik Krisztus egyetlen papságában.” (LG, II. fej., 10.)
  • [11] Mt 18,18; 16,19; 1Tim 3,15; 4,12-16; 5,17-22; 2Tim 2,2-3.15; Tit 1,5
  • [12] hierarchia görög szó, jelentése: szent uralom. „A hierarchia fogalmát, amely a mindennapi szóhasználatban társadalmi alá- és fölérendeltséget jelöl, a teológiában Pszeudo:Dionüsziosz Areopagitész (500. k.) honosította meg: az egyházi rend a mennyei rend képmása. Napjainkban a felszentelt egyházi hivatalviselők összességét jelenti szemben a laikusokkal és a szerzetesekkel.” In: Herbert Vorgrimler, Új Teológiai Szótár, Göncöl Kiadó, Szerk.: Mártonffy M., 218. o
  • [13] egyetemes papság elve az Újszövetségben: 1Pt 2,9; Jel 1,6
  • [14] Vö.: II. Vat. Zsinat tanítása, Presbyterorum Ordinis (Határozat a papi szolgálatról és életről), I. fej. 2. rész
  • [15] A Lélek szó helyén a görögben a penuma áll, és a Szentlélekre vonatkozik, azért írtam nagy betűvel a Lélek szót.
  • [16] Mt 18,20
  • [17] A mennyei szentély az a hely, ahol Krisztus a mi főpapunk és papunk végzi az ő közbenjárói szolgálatát a benne hívők javára: közvetíti imáikat, megbocsátja bűneinket, elküldi a Szentlelket, „megtisztítja Lévi fiait, miként az ezüstöt és az aranyat” (Mal 3,3); Zsid 4,14-16; 7,21-22; 8,1-2.5; 9,11-14.24-28; Jel 15,5-8. A mennyei templom a bűnrendezés helye, addig van szerepe, amíg a bűn el lesz törölve, illetve vissza lesz hárítva a bűn szerzőjére és azokra, akik azonosultak vele. Az új Földön nem lesz szükség templomra, mert ott már nem lesz bűn: Jel 21,22
  • [18] vö.: Trienti Zsinat, 1656-os számú zsinati rendelkezés, in Fila Béla-Jug László, Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai, Örökmécs Alapítvány, Vác, 1997, 345. o.

Hasonló bejegyzések

http://szentiras.net/

2022 © SZENTÍRÁS.  Készítette: repyx